Tudom jól, hogy egy embert megismerni sok időbe tart, s azt is tudom, hogy megérteni nagyon nehéz....

De amikor egyszer úgy érzem, hogy minden rendben van, tök jó móka az egész, úgy érzem egy hullámhosszon vagyon, s mikor másszor meg azt érzem, hogy valami nem stimmel, teljesen elege van belőlem, akkor viszont teljesen letör... úgy a padlóra tud ezzel a viselkedésével vágni, hogy el veszi a hangulatomat....  S ilyenkor kezd bántani az, hogy ugyan miért is kellett nekem megismerni őt, miért is foglalkozom én még vele most is? Miért??? Talán jobb lenne, ha hagynám, s elengedném őt... mert hisz semmit sem ér ez az egész.... semmit... én meg csak újra és újra csalódni fogok, s újra és újra padlóra esem s az előző esésből származó sebeim csak még jobban súlyosbodnak, míg oda nem jutok hogy....

S a másik nagy kedvenc... mert nem akarom, hogy ugyanaz legyen mint a másikkal ki volt... Hohó! Álljunk csak meg! csak abba bele sem tud gondolni, hogy én teljesen más vagyok mint az a másik? Tudom jól, ezt magamról!  Fél a csalódástól, fájdalomtól, de közben nem veszi észre, hogy másnak okoz ezzel óriási fájdalmakat? Hát szép....

Talán ez kellene neki.. egy jó nagy oltás, s örökre elengedni, mert én nem akarom, hogy ez az örökös reménykedem-elegem van belőle s majd megint csak reménykedem s újra elegem van belőle harc vívódjon bennem, ha benne nem is.

Vagy talán csak egy játékszer vagyok? Mikor nincs haver kivel szórakozhatna, vagy épp unja magát, akkor na itt van ő, elhívom már sétálni, megkérdem má' mi van vele, csak hogy legyen kivel beszélgetni...

Nem tudom, hogy meddig fogom ezt tűrni, bírni, de azt tudom, hogy reményem mind egyre csak fogy, s érzem, hogy fontos Ő számomra, de így... így, így teljesen kiábrándító.

Nem tudom, hogy hova tűnt az a régi énje, melyet oly annyira megszerettem... s rájöttem hogy igenis érzek iránta valamit... s érdekes, talán azóta lett még furcsább....

Végeredményként: elmélkedni lehet sokat, az igazi választ csak ő tudja, s még én sem. Én csak annyit érzek, hogy már kezd elegem lenne ebből az örökös változó viselkedéséből, amivel már az őrületbe kerget, s már rohadtul elegem van belőle, mert csak fájdalmat okoz vele... Jó lenne, ha ezt végre ÉSZREVENNÉ!

Jászhuszár